Az elmúlt egy hét új versei
Hóvirág keres
szabad utat jégen át
örök remények
*
Langyos reggelek
mézillattal ébrednek
orgonavirág
*...
A lelkében tél,
a szívét körülöleli a jég.
Mardossa őt a reménytelenség.
A múltja nincs többé,
mégis hajtja tovább a remény.
Fáj minden pillanat
amit nem töltesz velem,
ólomlábon megy az idő...
Feledd a húsvéti locsolást,
"szájkosárral" nem mondhatsz verset,
ajtódra lakatot szereltek,
használjad ki az internetet.
Gyere utánam, ördögök visznek,
karodban legyen biztonságérzet.
Add nekem a szád, puha, bársonyos,
hagyd a taktikát, ugorjuk át most.
Hajkoronád a célpontom,
ózon sprayem oda ontom...
Húsvétra ébredtünk,
ez egy szomorú nap,
ártatlan emberek
vírustól elhullnak.
Nagy Zoltán Ferenc (Nagy_Zoltan)
Gyűlöllek, azért mert nem vagy enyém,
s hiába vágtam el a kötelet már százszor,
szívem izmaiból újra fonódik karomon,
majd könnyeimet takarja a friss zápor...
Árnyékos vidámparkban
üldögél a bús magány...
Én értelek, hűlt láng lobog szemedben,
szívembe mégis csended tép sebet,
s mert lomjaim közt emlék fénye lebben,
feléd taszít megint a képzelet.
...Megcsúszni a tűz hevében,
Végigsiklani a lapján,
Kikötni az utcapadkán.
Csak fekete... acélbetét... lógnak a láncok,
Privát klikkek, mindenki a tegnapon csámcsog.
Mutogatnak rád a folyosón, vagy sugdosnak,
Nem tégla a falban, sok a húsdarálónak.
"A régi szép idők" - így nosztalgiázunk.
Újraélve habzsoló fiatalságunk.
Nézz mélyen a poharadba,
S bármi gond van, gondolj arra,
Van még benne, ez a lényeg.
Én nem a városi
életre születtem.
Még akkor se,
ha rabként élek,
mert bilincsbe vannak
verve lábaim.