Az elmúlt egy hét új versei
Szelíden kopog a napfény
Új reggelt hirdetvén.
Kinyitom a szemem,
Te ott vagy mellettem.
Induljunk el, menni kell,
vár itthon a hat gyerek,
avarban osonva csendben:
mind a hatan éhesek.
Oly` sokszor próbáltalak elképzelni,
Lehunyt szemem mögött megidéztelek,
De mindent fölülírt a pillanat,
Mikor először megérintettelek.
Fiam, azért be kell, hogy valljam,
Nagy felelősséggel bír a hatalmam,
De most aggaszt Atilla egyeduralma.
Győztes harcainak a visszhangja.
Mindig is szerettem volna festeni,
A kép önmagáért beszél;
Oda nem kellenek szavak.
Kergetni őket égen-földön, ugyan már...
Mint egy feslett vásznon, ami szinte már elszakadt.
változatok egy? témára.
1.
Karavándorol a sivataggyűlés,
beduingeken vasalónyomon,
patakzanak a galoppollenek,
kendőzetlen szembesül a homok.
Veled lenni olyan,
mint hullámvasúton ülni!
Hol fent, hol lent,
mikor milyen a kedved.
éjféli érzések a Duna partján
El akarok menni innen,
nekem itt nincsen jövőm,
ahogy talán múltam sincsen,
s a jelenhez nincs erőm.
Kell, hogy szép szerelme
beterítse lényem,
mindig melegítsen
éltető reményben.
Tévúton jársz, ha az a gondolatod,
a másiknak minden tálcán adatott.
Suhan a november s vele az esztendő,
Az elmúlásba a lelkem beleremeg.
Közel az ünnep, s vele jő a szeretet,
S elmúlik egy időre az óesztendő.
Rózsa
Hervadást lehel
már az őszirózsa
ablakom alatt.
Ne legyek árva egy vetetlen ágyban,
ne fájjon szívem egy ábrándos vágyban,
lelked, mosolyod legyen mindig vigaszom,
...kérem én, kísérj végig utamon!
Mi az a lelki társ? Kérdem én...
Olyan, mint egy barát, de több annál.