Az elmúlt egy hét új versei
Illatos kölnim van énnékem,
Nem vízzel locsolok, a korhoz mérten,
Hervadni nem fognak a lányok,
Néha üres palackot látok.
Kék ibolya harmatos.
Azt hallottam szép lányok:
Locsolókat várjátok.
Gyalázat, hogy gyaláznak.
S Te hagyod, hogy részeg katonák
arcodba köpnek, arcul ütnek,
megostoroznak, és fejedbe töviskoszorút vágnak.
Jóbarát jelent meg húsvét hétfő reggelén,
s mit tagadjam, igen meglepett.
Bezárva felejtette lelkét,
áruló csókkal adta el Őt: az ember.
Mind, mind ott voltak ők:
a keresztre feszítők,
az érte szenvedők,
a kapzsi árulók,
az őt megtagadók,
a felmentett latrok:
mind, kik kárörvendően
vagy szemüket lesütve...
A reggeli sétámon ha most körülnézek,
most minden másképp néz ki, mint máskor tavasszal,
még sehol sincs a fákon egyetlenegy fészek,
az emberek csak szaladnak behúzott nyakkal.
Negyven napi böjt után kinyíltak a virágok,
mező szélén táncoltak a leányok.
Fúj a szél most, Jézus keresztje meg porlik,
mások már a nagyon fontos szokások.
A jókedv sosem árt, induljon
hát a gyermeki tánc. Szalad,
tojást gurít, színest, mintásat,
neki a húsvét egy nyuszi.
Emlékezés Árva Vince atyára
Csíksomlyó, 2019
hommage Árva Vincze pálos atya
Amíg Péter, Jakab s János
békésen alszanak;
Fájdalommal átjárt szavak
hagyják el ajkadat.
Mély bánat leng a kert fölött,
olajfák között retteg a csend,
a sötétség gyötrő árulás előtt,
csak magamra ne hagyjatok,
csak el ne aludjatok,
János, Péter, Jakab!
Adjon az Úr szent napján
mindenből eleget,
legyen a háznál békesség,
egészség és szeretet.
Én egy kertészlegény vagyok.
A kertemben kapálgatok.