Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fény-sötét... (Naplementében)

Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét féltőn ölel át,
Egyesít az ég és föld között a semmiség terén át.
Elmegy a napfény, messzi útra indul,
Terjed a sötét és úgy, vakon kivirul.

Az éjszaka dalára mindig nagyon figyeltem,
Ma is olyan, mint... feszített húr a lelkem.
Így estefelé az asztalhoz ülnek írni a Poéták,
Alkotnak, nekik nem gond, gyűlnek a strófák.

A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék
Még lilás-vörösben játszik... csak álom-szakadék.
A Poéta, hogy lásson, gyújt, óh, két gyertyát,
Lúdtolla hegyét megvágja és keresi fortélyát.

A gyertya fénye keveredik a legutolsó napsugárral,
Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik a mával.
A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát
Bőszen papírra veti, novellát, lírát, aforizmát.

A Poéta a saját gondolatai között lépked,
Magányosan álmodik, gondolatokat tépked.
A gyertya lángja táncolja a naplementét,
Ő meg nézi, közben lélekből írja versét...

Vecsés, 2012. november 1.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom