Hibajelentés küldése

Élet

voltam gyermek,
önfeledt, kacagó,
lettem ifjú s lázadó...
vagyok felnőtt, ki
igazmondó, néha
megalkuvó...
Lennék majd fa,
mely árnyat ad,
hol a vándor megpihen
és új erőre kap!
Vagy tiszta vizű
szomjat oltó hűs patak...
vagy akár szél, mely előtt
nincs akadály...
szabad, mint a madár!
De talán lennék, mégis
az aranyló napnak akár
csak egyetlen sugara, mely
meleget ad, s arcodra mosolyt
csalogat...
de lehetek ember is újra
egy szebb világban, hol
kevesebb a gyarlóság,
ahol gyenge vállaimra már
kevesebb terhet mér
sorsom, melyet most
napról-
napra, mint szakadt ruhát
foltozgatok...