Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Világ ősi tavaszán

Mikor hajnallá virult a sötét ajkú éj,
Meglengette világ nyíló pilláit a szél,
Mely egek leheletéből vidult a világra,
Világhúrokat perdítve időtlen táncra.

A Semmi sírjára létkoszorút tett a pirkadat,
A végtelen masszából felsírt az ódon Alak.
Harmónia keze átszínezte a színtelen űrt -
A rész egésszé gyúlt, a Minden beteljesült.

Szellők keringőztek világ ősi tavaszán,
Teljességgé fénylett a kozmikus magány,
S e fény ecsete miriád, dús színt festett
Mindenség vásznára, s a szálló percek

Festménye tudat keretébe még nem zárta
Idő-lelkét, a Léleknek sosem volt órája.
S egyszer csak feltűnt az első szivárvány,
Brillírozott az Élet árnyalat-palettáján.

Belőle lettek világ mindenének színei,
Természetnek természetfeletti kincsei,
Virágok, fák, szirmok, lombok sarjadása -
Fellebbent a Lét dús varázsú fátyla.

Majd a Minden képzeletének messzi sugarú ereje
A remény s bölcsesség felhőiből megteremtette
Első, levegővel, s nem éterrel lélegző lényt -
Hozza le a Földre orkán idején is a reményt.

Világ koronája, Szellemet huhogó bagoly
Olvasott minden égre karcolt rajzból.
E madár lett mindeneknek legrégibb szülője,
Ősi bölcsességet hintve a zsenge földre.

Eredetmondám második fejezete.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom