Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Végső búcsú

Az árnyvilágba bejut a nap fénye,
Holt lelkemen átüt a melegsége.
Esténként édes álommal remélem,
Lehet még élő földre lépnem.

Sötétben játszott egy csillag árnyéka,
Szennyet és mocskot hozva partra.
Kiengedte mindazt, mit őrzött egy lakat,
Így lettem rabból újra szabad.

Gyorsan peregnek az eleven percek,
Lopott, időtlen, igaz érzelmek...
Hazug pillanatai a boldog létnek,
Amiért most mégis újra élek.

Szenvedésem olyan gyönyörű,
Csak a búcsú ne lenne keserű.
Belülről emészt, hogy újra érzek,
Szívem dobbanásától még én is félek.

Kétértelmű valós érzetek,
Semmittevő gyilkos félelmek.
Csak ezek maradtak nekem:
Maró, égető, kínzó emlékek.

Napkeltével jött az ölelés,
Búcsúból lett a megvetés.
Eleven szívem újra vérzik,
Inkább szellem leszek mégis.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom