Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Emlékszel?

Néha gondolkodom az életen,
De oly rövid, meg sem érthetem.
Néha hosszúra nyúlik egy-egy kínzó perc,
Majd a boldogság elröpül, észrevétlen.

Nem igazán értem az egészet.
Megszületünk, meghalunk és vége.
Mi célja tehát a földi létnek?
Valakinek lesz rólunk majd emléke?

Tudja majd valaki ha a nevem mondják,
Tudja majd valaki miért éltem, volt e célom egyáltalán?
Nagy dolgokat tegyünk? Vagy kicsikre legyünk büszkék?
Élünk, meghalunk, s ennyi volt az egész.

Elfelejt a világ, elhullik a virág.
A hópehely nem olvad ajkaimon újra már,
Az eső nem folyik végig arcomon,
Nem susog már az őszi lomb.

Talán messze a hegyeken túl emlékszik majd rám valaki,
S ha meghalok, a szél végigfúj a réteken,
A fűszálak közt elhinti a nevem,
Mégis az egyetlen, aki emlékezni fog rám az meghal velem.

2008. augusztus 6.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom