Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Vívódás...

Tegnap még álomvilágban éltem,
ma már a csalfa valóságban,
érzelmeim fogságában:
lélek-ládikában,
elzártan.

Mese-képzetem szilánkokká tört,
zárt ablakaimon kopogtat
a jeges, rideg éltetőm:
létembe férkőzik,
ordibál.

Mint mentőorvos a sebzett tokot:
mohón virradásra kényszerít,
szerszámaival megjavít:
reménybeli doktor
javasol.

Szükséges a megújító játszma...
de akarom-e én a versenyt,
ha valamennyi porcikám
kábultan didereg
s reszket?

Derűs egyszerűség, üde nagyság
jellemezze büszke emlékem,
mindig halálosan féltem,
csekélységet kértem:
csak éltem.

Olykor felépült, mindig összedőlt
az ingatag, gyenge kártyavár,
s az örvény magával ránt,
hevesen marcangol:
megtépáz.

Rút erdőm sötét ösvényét járom,
kóbor lelkek, szennyes álarcok
keresztezik korcs utamat:
vígan elgáncsolnak,
mulatnak.

De jaj nektek! Közel a dicső harc,
a mindent eldöntő küzdelem,
a végső visszaszámlálás!
Felülkerekedtek,
vagy nyerek?

Válaszként a végtelenbe nézek:
roncs alagút végén lélekfény,
pislákoló remény-csillag:
élni biz` érdemes,
nem rémes!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom