Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Hóba fagyott messzi vágyak

Hóval borított álmok és vágyak végtelene előttem,
Csak megyek és megyek, de végét el nem érem,
Ijesztő körülöttem az állandó hideg üresség,
Közben megfojt belülről a fagyos sötétség.
A jeges szél szívemen átfújva mély sebet vág,
Lelkemben lassan kinyílik millió apró jégvirág.
Utolsó könny fáradtan szivárog szemembe,
S gyémánttá fagyva gördül arcomról a tenyerembe.

Hóval borított álmaim és vágyaim végtelene előttem,
Még mindig megyek, végét még mindig nem érem el.
Ha visszanézek, lelkem magányos fáját látom,
Melyen már csak egy megtépett levél lóg, a legfelső ágon.
Egyre sűrűbb a köd, újból hátranézek a ködfátylon át,
S már csak azt látom, hogy a kis levél elhagyja a fát.
Kiszáradva, magatehetetlenül hullik a talajra,
Ahol a hó pillanatok alatt beborítja.
Meghalt...érzem én sem bírom tovább,
Erőm elhagy, mint a levél a fát.
Lelkem az emlékek haldokló lángjaiban elég,
Majd széttépve és megfagyva eltemeti a fagyos fehérség...

2008. január

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom