Hibajelentés küldése

A Dráva szépsége

Hömpölygő folyam, erdők mélyén
morogva görgeti nehéz terhét,
zabolátlan, szélsőséges,
meglep eget és a földet,
hullámait megcsavarja,
flegmán löki ki a partra,
reccsen az ág, összeroppan,
az enyészet táncol rajta,
gúzsba kötött óriások,
mohás ága sátrat ácsol,
titkot kutatva jár a vándor,
suttogó fák és virágok,
ezer éve mit álmodtok.

Erdőknek lombjain,
folyónak örvényein
szél és fény mit ringatott,
hulló levélből csónakot,
mit borítottak vad viharok,
elragadták fehér habok,
ha víz haragja csendesült,
partra érnek sértetlenül,
homokpadok elmerülnek,
fittyet hánynak az időnek,
másutt majd újra élnek,
széppé teszik a vidéket,
"kárókatonák" hangos hada
elindul a vadászatra,
vízbe bukva zsákmányolnak.

Misztikus hangok összecsengnek,
itt így szólal meg a csend,
zörej, dobok, halk dallamok,
csilingelő angyalhangok,
szíved, lelked, mennybe száll,
hallgasd hát az erdei szimfóniát,
a Természet igazgyöngye
lopja magát a szívembe,
elvarázsol, meg is ríkat,
e gyönyörűség meddig él majd,
barbár lények meddig hagyják
múlt örökén a koronát.