Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egy érzelem útja

Napsütésben fürdik tavasszal a rom,
Nedves földbe mélyed` lábnyomom.
Földre nézvén mást sem látok,
Csak romot, s elhervadt virágot.

Szegény virág, mely tavasszal nyílik,
Nyílása után le is tépetik.
Vérben úszva, földre rogyva,
Reá dől csendesen a romokra.

De mint főnix, ki hamvaiból föltámad,
Így tesz ő, újra meg újra búcsút intve a halálnak.
Él, virágzik, e vérből nőtt szépség,
Körötte minden más, ronda, komor vénség.

Tüskéit érintve egy érzelem támad idebenn,
Mintha a béklyó, mely fogva tartja két kezem,
Véremmel csordulva, csurranva-cseppenve,
Szél szárnyán felemelve, felszállna a fellegekbe.

Fent, a fellegek között szállhat,
De érkeztére hatalmas zúgolódás támad.
Emberi érzelmek a fellegekben?
Kifelé innen, tüstént, menten!

Alászálland` megannyi fájdalommal szítva,
A mennyektől, a fellegekből kitaszítva.
Zuhan, esik s mikor a virághoz ér,
Fájdalmas könnyek között egyesül, a virág és a vér.

A címekkel mindig is hadilábon álltam.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom