Hibajelentés küldése

Deja Vu

Megint megtörtént. Semmivé foszló vágyak tengerébe merülve.
Megkopott, értelmetlen szavaktól, mint egy kokott, véremig hevülve
Utolért a csend. Jól gondoltam, hogy nincs már tovább; felrúgtam minden szabályt.
Hazudtam neked is, és magamnak is, réges-régen túlléptem a határt.

Újabb epilógus, és megint egy új kezdet; nem harcolok érted.
Ha nem hitted is, szívtelenségem vulkánjából született bazalt, most véged.
Oh, persze hogy nem a te hibád, ártatlan itt mindenki, tévelygő, apró Jézusok
Engedd csak el görcsösen szorított véleményed, hisz semmitmondó, üres rébuszok.

Ne aggódj, generációs láztól égsz el te is, élj csak ennek a mának,
Még akkor se szelídülj, s keress okokat, ha benső börtönödbe zárnak.
Ne lázadj! Maradj keserűen egyszerű, akár a só, vagy a halál,
S mikor álmaidban rád törnek a kínjaid, konok, öntelt démonok...

...a valóság, Kedves, akkor majd rád talál...