Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ballagó

Egyszer régen, valamikor hajdanán,
egy szép, illatos, májusi nap hajnalán,
gólya szállt a házkéményre kelepelve,
Megszülettem! Boldogan így énekelte.

Voltam pici, gügyörésző csecsemő,
de sírtam is, ha üres volt a kis bendő.
Anyám, apám széltől óvott, az is biztos,
meséltek nekem, s lettem ezért nagyon okos.

Kijártam a bölcsődét, meg az óvodát,
óvónénim figyelte csöpp lábam járását.
Ha elestem, azt mondogatta: - Katonadolog!
Mire felnősz, ez már nem fáj, ebben biztos vagyok!

Valóban! Felnőttem, a nyolc osztályt is kijártam,
most elbúcsúzom ez évektől, amit hátrahagytam.
Szép évek az iskolapadban, már mind emlékek,
Kati néni kedves, most neked mesélek.

Inkább köszönet jár mindazért, amit értem tettél,
lányoddal karöltve tanulásban segítettél,
ha kellett, anyám voltál anyám helyett,
játszva oltottad a tudást, s elmém egyre bölcsebb lett.

Gizi néni, hidd, hogy téged sem feledlek,
életem része voltál, szívembe vésem nevedet.
Sok gyermeknek fogd a kezét, azt kívánom,
egyengesd útjukat, hogy mindegyik emberré váljon.

Tizenöt évesen itt állok egy új út kezdetén.
Hogy mi lesz belőlem? Ez még rejtély.
Katona, vagy életművész? Üsse kő!
Nagy Ember leszek, becsületes kenyérkereső!

Egyik kedves kolléganőm fiának ballagására

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom