Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A gólya

Mikor gyerek voltam, s nagymamámnál jártam,
Mintha egy teljesen más és új világot láttam.
Úgy emlékszem reá, mintha tegnap volna,
Egy elhagyatott házkéményen ott lakott egy gólya.

Olyan, mint egy mese, emlékek halmaza,
Emlékszem, hogy sose vágytam nagymamámtól haza.
Úgy éreztem akkor, szebb világ tán nincsen,
Most is őrzöm emlékemben úgy, mint féltő kincsem.

S akkor nem értettem, mért csinál itt fészket?
Miért pont e ronda, s félig összedőlt kéményre?
Hiszen annyi hely van, szebbnél szebb kémények,
Őneki meg pont e hely kell, ami rémek réme.

S most, hogy felnőtt lettem, tudom rá a választ.
Az a kémény nemzedéket adott a világnak!
S habár összedőlvén, s kopottan áll tovább,
Mindig hazavárja fészke az elveszett gólyát.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom