Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Magányos nyár

Leszállt az est, a viharnak vége lett.
A zaj elült, csend honol a föld felett.
Kék patak fodrozása is már enyhül,
Halkan áll egy nyárfa rendületlenül.

Rezgő levelei mit sem szólnak most,
Gyökerei szilárdan mondják, "taposs!"
De mást rejt belseje, törzse mélyén
Benn, évgyűrűk kopognak reszketvén.

Dehogy várja a taposást eme lény!
Egyedül öntözés enyhít a kedvén.
Nehogy kevés legyen számára a víz,
Szörnyűbb kín, mint száraz évből vagy tíz!

Nem mozdul a nyár, s mégis reszket,
Egyedül áll a pusztában veszteg,
Vad szelek tépték meg árva ágait,
Többé nem éli túl viharnak kínjait!

Hová lettél, ki gondoskodna róla?!
Miért hagyod megfagyni a hóba?
Zord tél viszi el a fájó életet,
Talán egyszer örült, hogy élhetett.

2008. szeptember 14. Nem természetábrázolás...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom