Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szonáta

Elfáradt a hold is, lefeküszik
Selyem-felhő fátylába, egy imát mormol,
Aztán elbújna, mélyre, pár csillagra esküszik,
Hogy ő holnap délre, fél amorfból
Végleg eltűnik, nem akar már szonátát,
Sőt megunta a világot, főleg a szerelmet,
De ma még a szívére tűzi a kokárdát.
Ez az az utolsó, megfáradt lehelet,
Sóhajt, álmosakat biccent, félredobja vánkosát.
Álmában utazik a göncöl szekéren,
S közben mégis beragyogja szívem városát.
Egy utolsó, gyászos táncra én mégis felkérem,
"Nyugodj meg, aludj, ne bámulj,
Minden rendben lesz, csak a tető rideg.
Mondom, ne átkozz, s ne bambulj,
A szerelem se több, csak agyban játszadozó, gyermeki ideg."
Persze, minden rendben lesz,
Bújj csak el, menekülj, többé ne gyere.
Amolyan Molotov a szívben a szesz,
Belém éget mindent, a csillag s az ég teteje.
A szemedben játszó utcalámpák,
Ahogy ajkadon lágyan végiggördül a fény.
Arcod körül keringő szembogárkák,
A nyakadhoz bújtam, s némán elfogytam én.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom