Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tupírozott sóhaj

Deresedő tincsem festék alá rejtem,
elmúló időmet lágy szőkére kentem,
csontos derekamra rásimult a párnám,
csendülő szavaim szuvas foggal rágnám.

Redőzik homlokom szőkeségem alatt,
minden telem után új tavasszal fakadt,
újabb évgyűrűvel, ahogy fáknak törzsén -
apró redők gyűlnek - innen-onnan, görbén.

Hasam köré lágyan párna tekeredett,
el nem hagyna engem - talán megszeretett,
szerelmesen ölel - reng csípőm alatta,
türelmetlen időm ezt is rám szabatta.

Gaz ízű löttyömnek förtelmes a szaga -
hiúságomnak, na, beletörött nyaka.
Néha fáj az innen, néha meg az onnan,
ma már nem bájital oltja el a szomjam.

Múlté lesz immáron vakító fogsorom -
feküdjön nyugodtan - szólt rám a doktorom -
szuvas emlékeim fúró morajára -
köptem egy jó nagyot büszkeség dacára.

Hívatlan vendégek - kezemen a foltok,
idegszálaimmal táncolnak a frontok,
csintalan frázisok borzolják kedélyem,
egy hőhullám hátán szörfözik szeszélyem.

A zsákruhám alatt futkos verítékem,
idegbaj a köbön - ez van terítéken,
mint egy libikóka, jó vagy rossz a kedvem -
szumma szummarum, én hisztis banya lettem.

Zsebkendőmmel intek - pá- pá fiatalság,
könnyet azt nem ejtek - az lenne badarság.
Tupírozott sóhaj - észhez kell már térnem,
csicsergő kis fruska örökifjú énem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom