Hibajelentés küldése

Bánatom, reményem, életem...

Kötél tekergőzik menedéket kérő kezemen.
Megvadult lelkem, viadalt óhajt!
Majd, hol lelkek halnak százával,
Ott lesz nékem részem a halálban.

Soha! Soha már a szív gyötrelme nem becéz!
Bánattal, halál iránti szerelmes gondolatokkal.
Látni engemet, ígérem, már nem fogsz!
Rozsdás páncélom újra feladtad.
Ami földet adott s ad ismét testemnek.

Remélek, tudd meg, hiszen szeretlek!
Te is engemet!
Mert látom, hű maradtál szerető szívemhez.
Csókod mi heves arcomon pihen, bizonyítéka mindennek.

De ismét könnyek dúlják arcod vonalait.
Ajkad remeg, de csak némán kiált.
Miért nem szólsz hát?

Miért félsz hát, még mindig, tőlem?
Borult tekintetem elcsípni, hát miért nem mered?
Válaszolj hát, kérlek!

Hiszen tudom, s te is tudod, ki vagy!
Kinek mellkasa életemben őrzőm.
Bánatom, reményem, életem.
Egyszóval minden földi kincsem itten!