Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Én meg hagyom

Letérdel megadón a lomha ősz,
haját borzolja hideg szél,
s amíg riadt seregélyhad köröz,
hósipkát rajzol fejére a tél.

Dacosan lohol az úton a vén betyár,
mögötte falvak tűnnek el,
reszket a táj, s amerre jár,
csillan a dér, rothadó avarszőnyegen.

Megfagyott nyomokban néma csend lapul,
rémülten földig hajolnak a szomorú fák,
a jeges szél képükbe mar vadul,
tűrik kegyetlen sorsukat, némák.

Vijjogva közeledik a halál maga,
képembe kacag, menyegzőt ígér,
csontujjaival markol, üresen nem megy haza,
hófehér köd szitál, csordul rá vér.

Fülembe kéjesen dudorássza halkan,
súgja, hogy menjek vele,
vonszol magával, én meg hagyom,
hogy életem elvegye.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom