Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Zavar

Reggel,
Mikor pocsolyával tarkított a járda,
Tükörképem a lehetőséget várta.
Várta,
Hogy felnyíljon a kapu, mi őt elzárta,
S eső eljöttével könnyedén feltárja.
Szegény,
Mily szörnyű lehet is neki ez az élet,
Mikor nem vagy más, csak valamilyen részlet.
Szörnyű,
Valaki más életét vakon Te éled,
Vajon a fénnyel eljön neked a véged?
Talán
Egyszer élsz? Míg el nem tűnik a pocsolya?
Vajon Téged vidít-e a Nap mosolya?
Mi van,
Hogyha valójában nem is Ő a tükör?
S enyém volna a másolati szerepkör?
Félek,
Mert kérdésemre választ eddig nem leltem,
Féltem, mert talán én volnék csak a szellem.
Várjunk...
Egy tükörkép vajon érez-e valamit?
A valóság rideg, koszos ősfalait?
Hallja,
Hallja-e emberek halálsikolyait?
Ismeri-e a lélek tüzes tőreit?
Dehogy,
Nem tud Ő semmit, csak utánozni tudhat,
Pocsolyán kívül Ő csak tükörbe juthat.
Mégis,
Borzongató gondolat, vajon ki a klón?
S kié a hús-vér emberi test, földi trón?
Végül
Azon kapom magam, hogy lenézek s félek,
Amit ott látok, az az, amennyit érek.
Testet,
Mi hús-vérből van, de lelket nem tudhatom,
S ahányszor látom, ezt eszembe juttatom...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom