Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.
Hibajelentés küldése
Misztikus utazás
Éj sűrűjében köd emészti, mit láttál,
Szürke fátyol lágyan hullik világodra,
És nyer sok-sok csatát, melyet még nem vívtál,
Menj hát, és lásd mind, mit hagytak eltakarva.
Mélyen alvó, csöndes város nincs veled, csak hited,
Kezed a hidegben összefűzve haladsz,
Jelet kérsz, s egy éneklő madár megjelen,
Majd a cél felé csal, s megvár egy hegy alant.
A kaland során félelemmel dermedsz meg,
Mind amerre ellátsz, csak ében köd s homály,
Ott nem követ tovább, egyedül kell menned,
Se hang, se fény, se élet, félsz, mégis jársz tovább.
Lesz ősi érzés, mely vezet új utadon,
Erőt ad, fellegekbe hajt, mondván: "akarnod kell".
Ekkor tarts ki, hogy halld a szent villámot,
Mely meghasítja világod, hogy mind megleld.
A résből előtör, megragadja szíved,
Elbűvölő szelídséggel kér, hogy válassz,
Most légy bátor, zúgó, veres égrengésben
Szabad lélek lehetsz, a kérdés: akarsz?
Kedves, halk szavakat súg némán, már érted,
Ismerős nyelven, az érzésén szól hozzád,
A körötted forrón lobbanó szélvészben
Majd jelentésük elillan, s egy kaput látsz.
őket karomban tartottam, ők karomban tartanak