Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A lírikus monológja

"Csak én bírok versemnek hőse lenni
első s utolsó mindenik dalomban,"
a mindenséget vágyom énekelni,
de kevés a szó, a képzelet lomha.

Tudom jól, gazdag, szép magyar nyelvünk
legszebben szóló ősi hangszerünk.
Vajon ismerem eléggé e kincset?
Tudok-e rajta játszani remeket?

Szívhez szólót, lélekben nyomot hagyót,
emberi hangon, lágyan muzsikálót.
A tehetség hiányzik belőlem?
Akkor mért kínoznak dalok, rímek?

Lehet, csak magamból táplálkozom,
sötét folt a világ, univerzum.
Lelkem, szavam oly egyszerű, gyáva?
Nem tud dalolni, múzsáját várja.

Fuldoklom akarat gyűrűjében,
Sötét kétség mételye szívemben.
Ha mégis megszólal ősi hangszerem,
talán alkotok még egy-két remeket.

Folytassa pályázat - Az idézet Babits Mihály: A lírikus epilógja c. verséből való

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom