Hibajelentés küldése

Visszaforgatnám

Pici ház a falu tetején,
minden hétvégén ide térek én.
Szeretet, nyugalom,
melegség vár itt rám,
mert itt lakik a nagymamám, nagypapám.

30 éves múltam idén,
de itt mindig gyerek vagyok,
nem zavar itt semmi gond,
se kicsik, se nagyok.
Itt elmondhatom, mi bánt, mi fáj,
meghallgatnak mindig,
itt olyan szeretet árad felém,
mi elkísér a sírig.

Itt gyermek vagyok ismét,
hétről, hétre újra,
amikor megsimogat a mama
tíz kis ráncos ujja.
Múlik az idő, látom rajtuk,
telnek az évek.
Ebbe a házba mindig
szeretettel térek!

Gyermekkori emlékek
törnek elő újra,
Istenem, ha ez a ház beszélni tudna...
Elmondaná, milyen rossz voltam itt régen,
de a nagyszüleimnek újat,
nem mondana, mégsem.

Örömmel és nyugalommal telik meg a szívem,
ahogy a papa élményeit hallgatom meg éppen:
"merre szállt a kicsi cinke,
hol rakott fészket a sün",
- s ez kiszorítja szívemből a zűrt.

Mama édes arcát nézem,
ismét új ránc rajta,
hiába, ez a közel 77 év harca.
Papa kicsi, rosszul jár már,
ő sem lesz már ifjabb,
de a szíve, szárnyal, repül,
ha a múltba pillant.

Itt gyerek vagyok,
újra a széken ugrálnék,
felforgatnám a szobát,
mezítláb szaladgálnék.
Itt szabadna,
itt lehetne, nem szólnának rám.

Istenem az időt, de visszaforgatnám!