Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Viszontlátás

Kedves erdő, rengeteg,
Mit műveltél énvelem?
Mióta nem láttalak,
Mennyi idő elszaladt.
S azóta, hogy búcsút vettünk,
Magányosak s árvák lettünk.

Én az vagyok, aki voltam,
Mennyi szép dalt eldaloltam.
Hóviharban ágam reccsen,
Nélküled, jaj, mivé lettem.
Befújja a szél az utat,
Forrás vizén zord fagy kutat.
Csak azt teszem, amit tettem,
Nyári ének száll felettem.
Egy útszéli forrás voltam,
Utas szomját eloltottam.
Korsóval, ha arra jártak,
Asszonyok nekem dojnáztak.

Patakoktól szabdalt erdő,
Az idő megy, s az idő jő;
Vénség keze magához int,
S mégis fiatal vagy megint.

Hosszú évszázadok óta,
Csillag vet szikrát a tóra.
Legyen rossz vagy jó az idő,
Fúj a szél, de marad a kő.
És bár minden megváltozik,
Duna vize nekem folyik.
Csak az ember oly tétova,
Alig jön, s már fut is tova.
De mi soha nem szaladunk,
Mindig e földön maradunk.
Mint folyók a tengerekkel,
S pusztaság a kék hegyekkel.
Ránk ragyog a nap, a holdfény,
csillan erdőn s vizek tükrén.

2011. január 4., Mihai Eminescu Revedere című versének fordítása

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom