Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Egyedül

Igéz magánynak gyönge húrja engem.
Mennybéli látomás, fakó teremtmény
feszít, hogy silány odúba temessen.
Nem vív ő csatát velem, bár tehetné!

Nyomát belém tapossa, illatja kél;
Holott kitérve érintése elől,
a gyönyör setét egét szegné a szél
ketté; Sután taszít csak, s igám ledől!

Magasba röptetve tiporja szárnyam,
s őt siratva múl` vélem ölelkezőn,
felégetve, ó, rovott emlékimet.

A beforrt sebét lapogatja árnyam,
hasadt hegén fakadt ki életerőm,
hangtalanul, tégedet elveszített.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom