Hibajelentés küldése

Magammal szemben

Azt hiszem, beszélhetek rólad,
furcsa, épp neked mondom ezt el,
már fogalmam sem volt, hogy hol vagy
s most éppen annyira neheztel
rád szívem, te rettentő jelen,
te hipp-hopp elébem állt alak,
mint mikor minden titkos helyen
kerestelek s nem találtalak.

Hová tűnsz, ha itt volna dolgod
s miért vagy itt, ha semmi szükség?
A bonyolultat, ha megoldod,
miért akaszt fönn egyszerűség?
Mondhatnám, vigyázz, jól ismerlek,
mosolyognál, ez lehetetlen,
nagyobb siker, ha nem is ver meg,
kivel nincs erőm verekednem.

Hiányzol és csakugyan néha
az agyamra mész, ha véget ért,
mint száraz vödörben a béka
tapogatózom az életért.
Sikerem vagy s te vagy a hiba
az összesért, miért elbukom,
viszel más gondolataiba
és magamra hagysz... vagy nem tudom.

Lebegsz bennem, mint éji, ócska
lelences házban az árva hit
és fésülöd elmém aprócska,
kibomló hajú kis lányait.
Korlátom vagy, mint tónak a part,
mint álmainknak a tenger-űr,
engem valaki jónak akart
s én érzem az ilyet legbelül.