Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Eadon*

Októberi félhomályban
kerti ágyon elterültem,
gyönyörködtem őszi tájban,
álomtóban elmerültem.

Színes kockák, pergő képek,
szürke felhők cseppje száll,
Te messze vagy és én félek,
óceánmély lett a táj.

Csillagtalan fellegszárnyon
izzik, dörög fenn a lég,
villám tépi szét az álmom,
s felgyúlt lelkem érted ég.

Aztán lágyan, mint egy szellő,
úgy, ahogy egy valkűr röppen,
mint fuldoklóhoz úszó sellőt,
arcod látom álomködben.

Tudatom már lassan nyílik,
de érzem, itt van Éadon,
hárfa húrja zeng a szívig,
s ő rímet penget álmomon.

*Az ókori Keltáknál Eadon a költészet, a kreativitás istennője és bárd is volt egyben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom