Hibajelentés küldése

Úton

Keletre nézve még hajnal fénye villan,
és pillangót látok szállni gyöngyvirágra.
A pázsiton száz liliom lángja lobban,
s harmatcsepp nevet az első napsugárra.

És nyugatra még a szőlők végtelenje
gazdagon kínálja az illatos nedűt,
talán arra mennék, hogyha síkabb lenne,
vagy ha azt érezném, hogy kalandvágya fűt.

Ha visszanézek, a nyár nyargal nyomomba`,
és az útszegélyen a nyár gyümölcsei
vérvörös húsukkal csábítanak vissza,
de üldöznek is már az erdő vadjai.

Mik előttem voltak, lám, észre sem vettem,
mivel a tájat köd szürke fátyla fedte,
és nem tudtam azt sem, mikor merre mentem,
oly` fakó volt minden, mi színes, de messze.