Hibajelentés küldése

Titkon

Kérlek, ne, ne nézz félre,
Belenézek a szemedbe félve.
Tartok tekinteted őrlő sugarától,
Mitől boldog vagyok s bátor.

Az arc, a földöntúli melegség,
Az arc, mely mellett pihenni szeretnék.
A nézés, mely megolvasztja a jeget,
Melyért lehoznám az csillagokat, az eget.

S a szem, mely nem tudja titkom,
Mely nem látja, imádom titkon.
A szem, mely mély mint a tenger,
Melytől a holtból lesz újra ember.

Ha egyszer enyém lenne a kincs,
Boldogságból készült bilincs.
Szorít, s nem enged soha el,
Nem enged elmenni, nőni fel.

Nem tudom, hogy mondhatnám el,
Mit tegyek? Nem érem fel ésszel.
Csak a véletlen lehet tán zsoldosom,
Mellyel a bátorság ütötte űrt pótolom.

És ha ő máshol látja a kék eget?
Mi van, ha ő nem értem eped?
Mit tehetnék ily kétségek között?
Mikor szívem épp hogy nem törött.

Ha nem látja, mit látni nem vél,
S tán ő más szemétől fél.
Tán nem rám gondol este,
S nem szól rólam esti mese.

De ez mind csak vak fikció.
Nem tudja, ki vagyok én, a fickó,
Ki neki oly szerelmet vallana,
Mint a legszebb szerelmes ballada.