Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Apa lettem

Egy borús, hideg őszi hajnalon
felrázott álmomból az angyalom.
Zavaromban magamhoz se tértem,
és bevallom, egy kicsikét féltem.

"Mi lesz most? Hogyan élünk ezután?"
Bár izgatott voltam, de még bután.
Egy csecsemő a nejem karjában,
mint liliom a falu tavában.

"Ki lehet ő?" Én még fel se fogtam,
miközben anyjának vizet hoztam,
ki megviseltnek, fáradtnak hatott,
mert gyermekünknek életet adott.

Gyűrött pongyolában ült az ágyon
büszkeséggel szemében a párom.
Csak zavartan simítom a haját,
remeg az ajkam, várom a szavát.

"Ő a fiunk! Úgy hívják, mint téged.
Hazavisszük, s velünk marad végleg."
Nem tudok szólni, pedig kellene!
Némán állok. Mi tegyek ellene?

Otthonunkba visszük a kisdedet,
mire a harang üti a delet.
Egyszer sírás töri fel a csendet,
és látom a szájában a keblet.

Fölé hajolok, midőn már nyugodt,
sosem feledem el azt a napot!
Reá néztem és ő visszanézett,
elmondhatatlan, mit szívem érzett!

"Ő a fiam! Benne élek tovább!"
Sohasem láttam még ilyen csodát.
Kezét fogom, soha nem eresztem,
akkor sem, ha útjára menesztem!

Gyula, 2014. október 17. Emlékezés fiam 24 évvel ezelőtti születésére

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom