Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Várakozás

Kint a parkban egymagában ül a nő,
bronzkalapban, kiscsizmában feltűnő.
Megbámulják, megköszöntik, szép
férfiak invitálják kávéra - ha volna kedve
velem, a túloldali kis zugban?!

Nem igyekszik az igenleges, a válasz
inkább semlegesen szalad le a pillákról,
hűs szél ellen fűti fel a reményteli
izgalom; hisz másra vár a nő,
egymagában, kiscsizmában feltűnő.

Barna, göndör fürtökre emlékszik,
s gondolatban beletúr kedvesen -
oh, zsebében csak cigaretta... -
fájdalmasan felszisszen. Lassan
megbújnak a fények, virágokba

és fák kérgébe, zsaluk mögé rejtőznek,
ám az elmenők mégsem mellőznek
egy-két szót s furcsa tekintetet - hát
maga még mindig itt, kedvesem?
A száraz ajkak megrezdülnek csendesen.

De nem mozdul a nő, a kezekre
gondol és belül tombol, mert más
derekára fonódnak most kéjesen;
az ő finom vállán csak a hamvadó éji
pára pihen. Gyászosan figyel az üres

kávéházi ablak - jólesett volna
bent egy forró cappuccino habbal...
Bronzkalapban kint a parkban ül a nő,
s reszkető szívvel reméli, hogy holnap
eljön érte a régen várt szerető.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom