Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Tündér

Ma este csak mesét írok, mert azt régen annyira szerettem,
Mint régen azt a pár értelmes szót tésztából a betűlevesben.
Mondjuk, most már nem kell leves, csak egy belső dallam,
Ha ki tudom szűrni - szűrővel - abban a bennem lévő zajban.

Egyszer volt, hol nem volt, túl az óceánon, egy kis réten,
az Üveghegy mellett jobbra, a nagy Kerekerdő közepében.
Lakott egy kis törpenyúl, neve Pamacs - az erdő vitéz őre,
kinek a szíve helyén volt, és az erdőt védte kicsi tőre.

Volt még sok állat, köztük a bagoly, az őz, meg a medve.
Utóbbi lesz másik főhősünk, mert keresi csuprát elkeseredve.
De nem találja, mert nagy az erdő, és nem tudja hova tette.
Elment a nyúlhoz, elmekegte. Szerencsére nem volt eszperente,
Csak barátja, a kecske, aki velük tartott, mert nem volt kedve
Otthon ülni salátát rágva. Inkább elindult Ő is a nyúl és medve
Kalandjára. Mentek, aztán mendegéltek, nagy volt ám a Kerekerdő,
Bizony mondom: ha keresztül akarod sétálni, vagy száz esztendő.

Eljutottak egy kis rétre, megpihentek, elővéve az elemózsiát.
Leültek a földre enni, mikor valaki - egyszer csak - feléjük így kiált:
"Medve, Kecske, Nyuszi! Itt a saláta, a répa meg a finom málna!
Gyertek enni gyorsan! Ezt tömjétek s ne mást... ezt-ezt be a szájba!"

Odamentek, mert hát azt gondolták, hogy csak jobb mégis egy tele bendő,
Mintha - mivel kicsi volt zsákjuk- azt ették volna, ami két napra elegendő.
Látták, hogy Misi mókus volt, aki asztalához hívta őket egy fa alatt.
"Ne szégyelljétek magatokat!" - mondta. "Nyissátok ki a kosarat!"

Azzal enni kezdtek. "Hej! - kiáltott Misi - van még káposztalevelem.
Ha úgy jobb a Tisztelt Kecske úrnak és szereti, akár le is reszelem!"
Erre megszólalt a kecske e-vel: "He, nekem nem kell, de engedem,
Mert szeretem ezen eledelt, kedvelt levelem, egyetlen Kedvesem!"

Azzal folytatta az étkezést, lelegelte az elé tett étket. "Te Miska!"
- kezdte a medve. "Bevallom, hogy utunk azért van, mert egy bicska
Kinyílt zsebemben, miután nem találom bödönöm. Valahol e fenyves
Rejti, vagy valaki, aki csak mézet akar, és lopott. Lehet, hogy keze enyves..."
Dohogott, mire Misi: "Nem lopta azt el senki sem a világon, én aztán tudom!
Csak menj el a Tündérhez, ha megetted, végigmenve a fa mögött a főúton."
Így tehát elindultak, mikor befejezték az evést. Mentek, mentek, mendegéltek,
Mikor egy nap járás után - fáradtan -, a Tündér csodaszép virágvárához nem értek.

Bekopogtak. És mint mesélő, meg kell kérdeznem, hogy tudod mi lesz a vége?
Mert azt legközelebb fogom elmesélni, - sajnos véges ez a pici papírlevélke.
Nemsokára elmesélem, addig, ha akarod, csak gondolkodj, vagy álmodj tovább,
Mert e mese, ígérem, hogy így is édes álmot az álmos szemeidre bocsájt!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom