Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Láthatatlan világ

Megérkeztünk, hol földi ember alig járt.
Egy szelíd szellő, mi minket már nagyon várt.
Az égen ragyogott megannyi Aranyhold,
se ősz, se tél, se nyár, mindig csak Tavasz volt.
Ez másoknak még egy láthatatlan világ,
amit nem ember, hanem a lelkünk kívánt.
Virágok, benne jelent őrző illatok,
megismételhető, édes pillanatok.
És ott a réten, lépted érintő nyomán,
jó feküdni rajt`, mint szerelmünk vánkosán...
Lágy szívszivárványt hint eső után a Nap,
a tenger ölelésén kis hajó halad.
Ketten ülünk benne, éppen ringatózunk,
boldogok vagyunk, hogy összeért a sorsunk.
A túlparton bókol számtalan kis sziget.
Melyiket válasszuk? Hisz mindegyik liget,
fodrozó partok, mely lehet mind Otthonunk,
mindegy, merre megyünk, mindig hazajutunk.
Megérkeztünk hát, hol még ember alig járt,
mert ez a MI helyünk, egy kacér kacsintás.
Boldogságbolygónkra virágot szór a Nap,
isszuk illatát. Majd szirmokra bontalak
és Te viszont: leveted szűk palástomat,
hogy mohón élvezzük fent a csillagokat
és e csodát, amit ez új világ adott.

A régi gonosz volt, most minket itt hagyott.

2014. december 25-26. Köszönet Voodoonak az ötletért!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom