Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szívem albérlője

Álnok bosszút forralsz vérző lelkemen,
mert önmagamat védelmembe vettem.
Nem akarom e kínzó, buja vágyat,
reményvesztetten vad szerelemházat.

E házban lakik velem a jó Isten,
kinek áldott neve tiédre rímel.
E kunyhó nem más, mint megsebzett szívem,
fáradtan, merengőn túlcsordult hívem.

Nem vagyok ám sem botor, sem ostoba,
tudom, e ház szívednek nem otthona.
Csak kósza albérlő vagy te e házban,
mint gyöngyöző italok a pohárban.

Bizonytalan, illanó szerelemdal,
s ha elhagyod e kuckót, az belehal.
Ezért menekülök balgán előled,
mindegy hova, csak mérföldekre tőled.

Hazudom neked éltem csalfaságát,
testem buján ledér, keserű vágyát.
Hazudom, hogy tudok nélküled élni,
hogy tudok hozzád hasonlót szeretni.

Hazudom, hogy nem tartozom tehozzád,
mint friss kenyérhez pöttöm, puha morzsák.
De a te bosszúd kicsinyes és fájó,
nem féltésből él, inkább hiú vágyból.

Önelégült, büszke lelkedből fakad,
mint fáradt mederben áramló patak.
Mentséget keresek lázasan számodra,
tudatlanság lehet e bosszú oka.

Nem meséltem neked e mesés házról,
túlcsorduló, mézédes panaszáról.
Nem mondtam el neked őszinte vágyam,
veled örökké szárnyalni e házban.

Jobb lenne talán bezárni ablakom,
s e házban egymagam laknom.
Hűtlen albérlőjét kilakoltatnom,
így várnom csendesen boldog holnapom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom