Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Út a végtelenbe és tova...

Vakító homály veszi körül lelkem:
Sebesen suhanó karantén, melyben
bágyadt vagyok, ülök egy helyben.
Veszélyérzet alakul ki bennem...

Rohan a táj, fáradt vagyok!
Szaladok, de hiába... hagyok
hegyet, völgyet, homályt, vizet!
Angyal ringat álomba engemet...

Sugárzó melegséget áraszt felém,
egy világ rejtelmeit tárja elém:

Zafírkék egek dalolnak,
kastélyok, paloták egekig hajolnak,
vakító szavak táncolnak,
a földi tájat sugarak csókolnak.

Hegy oldalán kopár erdő,
hófoltokon játszó, csergő
fenyőket kergető szellő,
mennyei folyam tárul elő.

Királyok hágóján megpihenek:
körülöttem fagyott, éhező ebek,
magára hagyott, névtelen hegyek.
Vár az örök ismeretlen, megyek!

Álmok világa, mely átölel,
Isteni kupa, megrepedt kehely,
vess véget földi létemnek, törj el!

Hattyúk tavánál ébredek,
eltűnnek a messzi távolba.
Karantén rabságában élek,
mely szabadságomat gátolja.

Visz az út már évek óta valahova,
vagyis csak pár órája, de hova?
A Paradicsomba, mert én vagyok az út a végtelenbe és tova a távolba.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom