Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Végzetes románc

Meglát és arcán szemtelen mosoly,
Egy rémkép, mit idő el nem sodor.

Pislant és egyre csak terád tekint,
Csöpp gondolat, mi létedről kering.

Fütyörészve hamar melléd terem,
Kétes a jövő, facsart a jelen.

Hozzád hajol és füledbe súgja:
Fáról a levél is hullhat újra.

Gyomra korog és torkodig lehel,
Ebédre falat, mi már csak teher.

Keze simít és magának akar,
A fájdalom csont és bőrré aszal.

Hozzád bújik, majd az arcodba nyal.
A rák a lelkedhez utat kapar.

Átölel, megbabonáz vad csókkal.
Marad a csend és az ágy egy holttal.

2015. február 12. Nagypapám betegsége és halála ihlette ezt az irományt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom