Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az éj hajói

Hajnalban:

Szénfekete éj tengere lepi be az eget,
S fájó gondolatok hajói fogják fel a szelet.
Hajóznak el rajta a nyugalom szigetére,
De e sziget csak délibáb, mit a nap feléget.

Elpusztítja a reményt, ami felé tartanak,
S ragyogó hullámai mossák el a hadat.
Aranyló viharában eltűnik a fekete éj,
S az árral együtt úszik el minden sötétség.

Délután:

De e tomboló vihart baljós csend követi,
S új hadak épülnek, de ezt a nap elfedi.
Az est küszöbén állva várnak türelemmel,
Majd ismét útnak indulnak, ha eljő az éjjel.

Szent küldetésük célja ismétlen a délibáb,
Melyért mártírhalálra készen vágnak át.
Búból szőtt vitorláikat a sóhajok szele hajtja,
S nincs erő, vagy hatalom, mi őket visszatartsa.

Ám magasztos útjuk ismét csak hasztalan,
Nemes céljuk csak fájdalmat hoz, akaratlan.
Végzetük nem a megnyugvás, a mártírhalál,
Éltük csak szenvedést hoz, míg sötét a világ.

Ez a vers egy nap mint nap visszatérő, nehezen megoldható, fájdalmas és bonyolult problémáról szól. A két napszak amikor írtam, ezt mutatja be.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom