Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ködös Alkonyat

Kilép a köd a barna fák közül,
s a kertre szürke rongyokat dobál.
Bokrok tövében ázott fűre ül
a pillanatra süppedő homály.

A házak tetejéről víz csöpög,
sárrá válva, amint a földhöz ér.
Tócsában csöpp gyűrűk a cseppkörök,
alján egy bogár küzd az életért.

Észrevétlen, távolodó percek
vonják unottan egyre az időt.
A múltban semmi darabkák lesznek
s onnan csalják az elkövetkezőt.

Már párnáját készítve nyugaton,
pislantva egyet, visszanéz a nap.
S ráborul a tájra az unalom -
az ijesztőn szürkülő ég alatt.

Fonnyadó fényszirmokból kovácsol
ólmot hangtalanul a délután.
Összeolvad lassan közel s távol
minden, mi most egy még, egymás után.

A domb mögül előlép az este.
Ásít, elindul s erre lépeget.
Falja, mit lát, dülöngél a teste,
s hozza hátán a földre vont eget.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom