Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

A teve keserve

Dromedárnak lóg a nyelve,
három napja nem legelget.
Nem is ivott, feje kókadt,
csak vánszorog, bandukolgat.
Nem túrázna, csak jót inna,
nem gyötörné így a kínja.
Reng a hátán nehéz púpja,
arra gondol, ha megússza,
inkább menne Jerevánba,
mint ebbe a karavánba...
Süt a nap, de lába lépked,
nyomán csupa süppedék lesz.
Bánja ő már azt a napot,
mikor háta málhát kapott.
Fogadalmat tett magába`,
ha beáll egy karavánba,
megfontolja, biz` nem viccel,
vízzel teli tömlőt cipel...
Menne teveúsztatóba,
remeg érte kúpos púpja.
Búsan gondol itatóra,
talán el sem jön az óra...!
Az sem baj, ha állott vize,
kihörpintené íziben...
Nem szereti, mikor mondják:
- Nézd, a sivatag hajóját! -
- Mért mondják, hogy hajó vagyok?
Sehol a víz, elolvadok...
De, ha egyszer partot érek,
karavánból én nem kérek.
Málhám is folyton összenyom,
e nagy súly púp a hátamon...
Úgy itt hagyok csapot-papot
most, hogy ilyen zabos vagyok...
Végre látok egy oázist,
(halkan mondok egy imát is.)
- Ott lesz a víz! Púpom tömöm,
összes bajom csak röhögöm.
Ledobom a terhem menten,
tavaly is itt legelgettem!
Felhág a Nap delelőre,
sietek én leg-előre...!
Mikor magamat leiszom:
az az én nagy katarzisom -!

Sárospatak, 2015. március

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom