Hibajelentés küldése

Tékozló szívverés

Lélegzetem egy percét lelkedbe öntöm,
Mikor az óra eltörik az utolsó percnél,
S a kínok ketrecét próbálom bontani:
Egy szöget kihúzok minden szívverésnél.

Az ablakon tetsző csillag-pára is csendes,
Mint a zaj-űrt betöltő némaság,
Fekete leplek borulnak könnyesen fölénk,
Szívünkbe mosódik a szürke állandóság.

Lelkemből az őserő most tiedbe vándorol,
Új életbe markol tiszavirág-lelked,
S mintha kétszer született tündér lennél,
A vidámság szemedből arcomra repked.

Egy szívdobbanásnyi világot kívánok,
Ahol a mozdulatlanság zúzza szét a szépet,
És semmi más nem lenne, csak szürke szösszenet,
Hogy ketten vihessünk a világba színességet.