Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ébredés

Csicsergésre ébrednék, de a reggel újra néma
Édes volt az éjszaka, de rémként bennem él ma
Emlékszel még? A falamban ott az a tégla...
Amire a neved egyszer felírtam, de mára elkopott a kréta...

Legyek újra néma! És vedd el szemem világát
Arcom előtt szürke fátyol... Vajon azon ki lát át?
Felfedeztem azt az ábrát, ami az életutam mutatja
De múltat látom benne csak, ami a sötét jövőm kutatja

Más ezen csak mulatna, és az én arcomra is mosolyt csal
De kalitkába zárt a lélek egy bennem élő fogollyal
Játék a pokollal... Érzéki tánc... Sátántangó...
A hit lett örök bilincsem, csak hasztalan törött mankó...

Gubóba zárt pillangó... A szemem nyílik... Szétszakít a hajnal...
Ajkamról leszáradt az utolsó csók... Pokolba szállt az angyal...
Megint új lépésre sarkall... De a költő a tükörrel vívódik
Minden kósza gondolat a glükózzal együtt felszívódik...

Új forgatókönyv íródik, de ez sem a legjobb változat...
A remény a gyilkos, és én leszek a következő áldozat...
Pusztítja minden álmodat... Minden reggel újabb szétesés...
Ha elveszett lesz minden cél... Úgy már céltalan a létezés...

Tudatlan álomból az ébredés... Fekete árnyban, ködbe veszve
Csukot szemmel mindent látni, de a kezet el nem eresztve
Mindvégig hittem benne: egyszer győzhet még a fekete ló
Aztán elbukott a rajt után... Már "B" tervnek sem vagyok jó...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom