Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Álom

Megtér a vándor, már túl sok volt a harcból,
a tükör előtt állok, de magam nem látom egy arctól,
az elmémbe heget karcol, kinyílik, mint egy szál virág.
Ne mondja nekem soha senki, hogy nem éri meg várni rád!

Múlik az idő és gyűlnek a hibák, de javítom,
a szívem más kezéből érted... Neked kiszakítom!
Át a rozoga fahídon, én a tenger felett várlak,
ahol megszűnik a sötétség, ahol kék madarak szállnak,

a szivárványban várlak, a jelet neked hagytam,
szürke démon voltam, de tőled szárnyakat kaptam!
Fejemre paplan, újra megérint az álom.
Kérlek, állítsd meg az időt! A hajnalt nem várom!

Az ütéseket állom... A te háborúd a harcom,
vedd fel a pokrócot, és takard el az arcom...
ha melletted alszom... Az a világ vége,
ha ez mese lett volna, akkor megírni megérte.

A célt elérte, de ez mégsem telitalálat,
ha még egyszer küzdeni kell, hadd legyek újra vadállat!
Földöntúli varázslat, válassz hát: Őt kéred?
Mindig ott állok melletted... De ez a te döntésed.

Ez eredeti történet, bennem a szeretet az eredet.
Add a szívedet a kezembe, én azzal vágom fel az eremet!
Felemelem a kezemet, úgy érzem, érted a csillagokig elér.
Küzdünk egymással örökké, mint a macska meg az egér...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom