Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Kopognak...

Titkaim egyre fakulnak,
foszlik a szirmuk a csendben,
szárnyas idő tovalebben,
állok a fényre kitetten.

Fény sebez, izzik az áram,
vad vizek illata szédít,
rám hegesedve e létben
múltam iszapja fehérlik.

Megsebez itt ragyogása,
méze az új tavaszoknak,
szív zaja lüktet az éjben -
hallom kopognak, kopognak...

Rácsok ezüst szeme fénylik,
gyolcstalan illan a szélben
árva, kitárt karú álmom,
fehéren a legfeketébben.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom