Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Óda az örök szerelemhez

Ódon falak között kígyóként tekereg a szél.
Rajta megpihen, várakozik az elsárgult falevél.
A szellővel táncot lejtenek a száraz falevelek.
Repülnek, zengnek, lágyan énekelnek.
A napfény lila csillogó szirmokat bontogat.
Szomorú, bágyadt sugarai lágyan simogatják arcomat.
Ezüstparton a puha, selymes homokban lépkedek.
Szomorú két szempár mered rám némán.
Választ remél, és suttogva üzen a szél.
Kagylók a vízparton csendben.
Várják, hogy egyszer végre megtalálják.
A sötét, morajló tenger kivetett magából.
Minden szerelem elmúlik egyszer, az érzés tovaszáll.
Mint egy fehér fátyol, úgy hullámzik örök búcsút intve.
Az érzelmeknek, az örök szerelemnek.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom