Hibajelentés küldése

Léleksivatag

Torz jövőkép, morbid festmény,
a semmi közepén magasló kémény.
A purgatórium kénes füstje
fojtogat és marja szemem,
valóság, vagy elment az eszem?

Égő tetemek szaga gomolyog,
a kaszás képe a pofámba vigyorog.
Hangokat hallok, imák és szitkok,
beteg vágyak, mocskos kis titkok,
a vér és a pusztulás igaz hangjai,
véget nem érő rémálom rabjai.

Szorít a bilincs, mit kételyek fontak,
szétnyom a föld, amelybe hantoltak.
Megöltek a gondolatok,
ezek a sehonnai hóhérok.
A gyásznép is gyötrés és öntudat,
az elmém sem keres már kiutat.

Keresztfámon egy varjú kopogtat,
nincs már füst, mely fojtogat.
Kihunyt jó szándék, elért a vég,
nincs már kínzó elmejáték.
Kihunyt jó szándék, elért a vég,
nincs már kínzó elmejáték.