Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Fal

Bent vagyok.
Nem szólnak dallamok.
Magány van és csend.
Mégis megőrülök idebent.
A fal fehér, de mégis sötét.
Nem másét akartam, az övét...
Ülök a fal mellett.
Üvöltök!
Üvöltök!
Kaparom a kezemmel, de kibuggyan a vér,
S a hiányától fehéredik a tenyér...
Ütném, vésném, vágnám, törném e falat!
De nem tudom, mert gyönge vagyok, egyedül maradt,
S ahogy bontom, rájövök, ki építette...
Én!
Én magam!
De ő sokkal erősebb nálam...
Hiába folyik a véres nyálam.
A fal a szeretetből lett, mit beléd vetettem!
Egy szavadért majd elepedtem.
A bizalom, a hit, de legfőképp a szeretet, az mozgatta eme súlyos köveket.
Kitörnék.
Kitörnék!
De hogyan?!
A szeretet börtönében vagyok,
S érzem, jönnek a szörnyű fagyok.
Mert az egyetlen lakó:
Én vagyok!
Csakis én!
Akinek a szíve meghasad valakiért...

2015. július 25. E.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom