Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Szemlélő

Néha csak szemlélve, elmélázva látom:
milyen volt a múlt, hogy virrad újabb jelen,
fázósan felöltöm emlék-nagykabátom,
hajamba fújom illó rég-illat jelem:
egy talált parfümös üveg permete száll,
s közben ezer élmény tolul szemem elé,
szívemben az érzés dobban, s lassan megáll,
a gyermeki íz a számban: málnazselé...

Ó, iszonyatos gyorsan telnek az évek,
egyet lépsz, s máris teljesen máshol leszel,
amit jónak érzel, lehet, mégis vétek,
csak sajnálhatod később, ha meg nem teszel
egy ölelést, egy búcsút, suttogó nemet,
elszálló percecskék pillangói halnak,
csak hagyj itt még nekem egy halványló jelet,
ennyi kell talán, hogy végleg meg ne haljak...

Apró batyumba fér a teljes létezés:
minden, amit láttam, éreztem és tudtam,
ha soknak is gondoltam, mára oly kevés,
a játékot itt lenn soha, mégsem untam.
Csak nézek időnként a saját szemembe
törött tükrön vagy színes fényképeken át,
keresem, kutatom titkokon merengve:
ki rajzolta életre ezt a sok csodát?

Az egészet, a mindent, ami működik,
dallamot, mely most a fülemben újra szól,
a kis hangyát, ki bennünk folyton küszködik,
s hatalmas angyalt, ki vezet tudat alól...
Néha csak szemlélve, elmélázva látom:
milyen szép a múlt, s hogy szövődik sorsfonat,
ha nyár jön, a ruhám könnyű blúzra váltom,
s tudom: nincs éjsötét, csak hamvas pirkadat...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom