Hibajelentés küldése

A harmonikás

látom őt minden reggel felszállni a buszra
kopott harmonikáját cipeli a hátán
megveszi a jegyet akár a többi utas
s leül csendben maga mellé téve hangszerét

üveges tekintetében megfagyott fények
kórházi folyosók homályos útvesztői
zárt osztályok falai szigorú kórtermek
melyek közt végleg eltévedt annyi éve már

nagyot zöttyenve indul a rozoga jármű
viszi a város felé hol zenélni szokott
a piactéren vagy a parkban némi pénzért
már ha kegyes volt hozzá a nyájas publikum

sokan mondják dilis és csak nevetnek rajta
nincs ő rászorulva arra a pár fillérre
hisz nyugdíjat kap meg segélyt éljen meg abból
minek így leszégyeníteni a családot

álmosan fordul be a busz az állomásra
leszáll rágyújt és elindul a piac felé
üres kartondobozt kerít az árusoktól
leteszi maga elé s rákezdi a nótát

szól a zene szárnyal utcákon tereken át
elvegyül a városi forgatag zajával
köszönti a józan munkába sietőket
behallatszik komor hivatalok ablakán

néha elkergeti a rendőr vagy az eső
meghúzza magát egy bódéban vagy a padon
valamelyik kávézóban ha beengedik
kedvét nem szegheti semmiféle akadály

látni őt minden reggel ócska hangszerével
újra meg újra mintha csak munkába járna
nagyokat szippant olcsó cigarettájából
pénzét számolgatja zsebében kotorászva

buszra várakozik az örök megállóban
utazik távoli falvak városok felé
zengjen a muzsikaszó a szürke tereken
egy darabka kéklő égbolt a rácsokon túl