Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Az idő

Mint aki eszét veszti, úgy rohan az idő,
rozsdás vasfogát töretlen edzi,
lelke nincs, de vaskos teste oly szédítő,
pellengérre állítva szemlélik.

Mint a vándormadár, ösztönösen repülve,
szelek szárnyán suhan, s árnyéka nő,
mintha csak lánya lennék, átölel merészen,
fogva tart, s nem enged, kincs nekem ő?

Időtlen idők óta kapaszkodunk belé,
hol rohan, hol lassan őrli malmát,
tudjuk, soha meg nem áll, éli életét,
fitogtatja réges-rég hatalmát.

Ha egyszer az idő megállna, vére hullna,
jaj nekünk, maradunk örök emléknek,
ha a föld többé serényen nem forogna,
veszni fognak a sok szép remények.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom