Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Sötét század

Ködbe borult a világ,
Félelem ül az éjszakán.
Oly nagy a végtelen,
Nem tudni, mit hoznak az évek.

Szívünkben az aggodalom,
Nincs többé nyugalom.
Tombol odakint a vihar,
Családok szeretteiket siratja.

Háború, melyben a jók mennek el,
Azok, kik nem érdemelték meg.
S ilyenkor gondolok a halálra.
Féltő gondolatokkal a családra.

Század, mely sötét és fekete,
Olyan, mint a varjú színe.
Félelemre és halálra éhes,
Pusztít, s mégse temet el.

Viharhullámok nőnek,
Összeomlanak az álmok,
Legszebb virág a béke,
S mégse nő új helyére.

Gyász ontja szemekben az örök lángot,
Szívekben óriás kín bolyong.
Világnak fájó lelke lángol,
Elpusztítják a századot.

Jött egy zord század,
Mely vértől árad.
Bús élők harca a háború ellen,
Angyalok siratnak benneteket.

Mikor pihensz, Te vadvilág?
Mikor lesz boldog újra Föld anyánk?
Addig csak álomban mosolyog a Hold,
S nem sápad el látván a vért, mely temetőbe árad!

A 21. századról, mely sötét korszakba lépett, s ki tudja, hol van a fény, s egyáltalán kitisztul-e az ég!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom