Hibajelentés küldése

Ha szabálysértést, illetve elírást találsz, itt jelezheted nekünk. Emlékeztetőül az oldal alján megtekintheted a vers másolatát.

Ki ért meg?

Mély bánatom bús, szomorú,
lelkem gyászban hever,
szívemen a sírkoszorú
erőtlenül hever.

Ki érti meg azt a vihart,
mi bensőmben tombol, süvít?
anyám elment, meghalt,
ajkam könnykelyhet ürít.

Ellenséggé vált az apám,
szemem közé köpte átkát,
nem akarta, hogy őrizzem
anyám emlékét, gyászát.

Követelte, hogy megértsem,
még boldogságra vágyik,
más karjában melegedve,
mert önféltésben fázik.

Engedtem hát, hadd legyen úgy,
ahogy ő akarja,
anyám helyett öleljen mást
képmutató karja!

Messzire vitt hát a csónak,
sorsom kis hajója,
engedtem a hívó szónak,
egy hangnak, nyugtatónak.

Szívemhez szólt szelíd hangja
lelkem pásztorának,
- Gyere vissza, kis bárányka,
része vagy a nyájnak!

Sebeidet bekötözöm,
gyógyírral is megkenlek,
elveszem a fájdalmadat,
mert én nagyon szeretlek.

Feledd el az apád házát,
új hajlékot adhatok!
dobd el könnyáztatta párnád,
felragyog majd csillagod!

Én ültetek reménymagot
talajába szívednek,
én vagyok az élet Ura,
s parancsolok mindennek.

Nem fizetek rosszért rosszal,
igazságban ítélek,
a pofonért fizess csókkal,
s tiéd lesz az ígéret.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom